Himalája só

Só a történelemben

(0/0)

Mi is a só? Ma már a só olyan gyakori jelensége életünknek, hogy teljesen hétköznapi dologként tekintünk rá. De a nem is olyan távoli múltban még háborúkat vívtak felette, hogy a sót birtokló nép váljon az uralkodóvá, civilizációk emelkedtek és süllyedtek el a fehér arany birtoklása vagy elvesztése által. A múltban a köznép kősót fogyasztott, míg a magas minőségű kristály só a vagyonosok számára volt fenntartva.

Az egyszerű embereknek sose volt gondja a sóval, hiszen ők megkapták a szervezetük számára szükséges sót az állatok véréből, amit megettek. Tudjuk, hogy a vér sót és az ásványi anyagot teljes skáláját tartalmazza, így módon a korai civilizációk a megfelelő mennyiségű és minőségű ásványi anyagokhoz jutottak hozzá.

himalajan-so

Amikor az emberek el kezdtek civilizálódni és nyitni kezdett a mezőgazdaság és az állattartás felé, akkor egyre nagyobb kereslet indult meg a só iránt. amellett, hogy értékessé vált, mint fűszer, felfedezték azt a képességét is, hogy a sóval eltartósíthatóak az élelmiszerek is. Ez a felfedezés megszabadított minket a szezonálisan rendelkezésre álló élelmiszerek azonnal felhasználásától és képesek voltunk elraktározni az ételeinket. Így pedig megnyíltak a lehetőségek az utazásokra és az ételek árusítására.

Sóra persze mindig nehéz volt szert tenni, ezért lett egy igen értékes tétel a kereskedelemben. A rómaiak már szabályozták a só árát, növelték háborús időszakokban a harcok finanszírozásához és csökkentették a békés időszakokban, hogy minden állampolgár hozzájuthasson. Sokszor a római katonák zsoldját is sóban fizették ki. A só szavunk egyébként valószínűleg a latin salarium, fizetés szóból ered. A rómaiak kifejezetten utakat építettek a só szállítására: az egyik ilyen út, a Via Salaria Rómából vezetett az Adriai-tengerig, ahol a só a párolgó víz alól került elő. (Egyébként még mindig ezzel a módszerrel nyerik ki az Adriából a sót.)

Az amerikai történelemben is fontos szerepet kapott a só. A só fontos tényező volt az amerikai földön vívott háborúk végkimenetelének. A függetlenségi háború, a britek és az amerikaiak dúló harcokban is fontos szerepe volt annak, hogy melyik fél kapja meg a só monopóliumát. Az 1812-es háborúban a katonák sós lében tartósított élelmiszerekkel lettek kifizetve, mert a kormány túl szegény volt, hogy pénzt fizessen nekik. Lewis és Clack expedíciója során Jefferson beszédében utalt a hegyekben levő sóbányákra, ami valóban óriási értéket jelentett volna, ha a két úttörő valóban eljut a Missouri só készletéhez.

Gandhit sem felejthetjük ki a só történelméből: 1930-ban ugyanis só felvonulást rendezett, mely egy erőszakmentes tiltakozás volt az ellen, hogy a britek gyarmati adót vessenek ki az indiaiakra.

E fellépés ellen talán India még ma is kénytelen lenne Angliából vásárolni a sót. Abban az időben az angolok irányították a sókereskedelmet is és nekik volt a legtöbb monopóliumuk a világon. A brit monopólium meghatározta, hogy ki az, aki értékesíthette és termelhette a sót, akinek pedig ez nem volt engedélyezve, azokat a brit kormány büntetőjogi törvénnyel sújtotta. Az indiaiak számára tehát illegális volt a sótermelés. Ezért ők kénytelenek volt a brit kormánytól vásárolni ezt az anyagot, annak ellenére, hogy a partok mentén a só kész formában állt a rendelkezésükre. Mivel az adó az egész ország gazdasági helyzetére kihatott, Gandhi pontosan tudta, hogyan tiltakozhatnak úgy, hogy ne hágják át a regionális, a vallási, a hivatalos és az etnikai korlátokat. Még az indiai kormány is tisztában volt saját sójának kereskedelmi jelentőségének és a közvélemény mellé állt a békés tiltakozásban. A felvonulás maga egy 240 mérföldes, 23 napos séta volt, melynek végén Gandhi felmarkolt egy marék sáros sót és kijelentette: "Ezzel megbolygattam a Brit Birodalom alapjait."

A só még bizonyos bibliai utalásokban is megjelenik. Az Újszövetségben így szól Jézus a tanítványaihoz: Ti vagytok a Föld sója. (Máté 15,03) Így emlékeztette őket, hogy ők fizikai lények, a valódi értékük pedig bennünk,. szellemükben vagy lelkükben található. Arra szólította fel az embereket, hogy ne szenteljenek túl sok figyelmet a fizikai testnek, hanem sokkal inkább a spirituálisat ragadják meg. Érdekes, hogy akkor is csak egy halom só marad az emberből, ha elhamvasztják. A só régóta használatos különböző rituálékban is, ahol a megtisztulást, a mágikus védelmet és az áldást szimbolizálja. A sóra évszázadokon át úgy tekintettek, mint ami távol tartja a negatív energiákat és a gonosz szellemeket. Németországban annak a háznak a sarkába szórták, ahol friss házasok laktak, hogy házasságuk hosszantartó legyen. Az ószövetségben Lót felesége sóbálvánnyá válik.

Értékelés
(0/0)
Értékelés Írása
Ez a név fog megjelenni a hozzászólásodnál!
Pl.: Nagyon egészséges, jó ár, stb.
Pl.: Csomagolás, kevésbé hatásos, stb.
Minimum 20 karaktert írj! Az elküldött értékelés perceken belül megjelenik az oldalon! (Kötelező).